A Vöröstó völgye — lengyelül Dolina Jagnięca — a Magas-Tátra egyik csendes és kevésbé járt völgye, amely a Karbunkulusgerinc és a Kecskegerinc között húzódik. Két glaciális tavacska, törpefenyves lejtők és igazi hegyvidéki hangulat vár itt arra, aki letér a forgalmasabb útvonalakról.

A völgyet a jégkorszaki gleccser két egymás fölé helyezett katlanra formálta — mindegyikben egy-egy tó lapul meg. Az alsóbb a Kékestó (Belasé pleso), a felsőbb a Vörös-tó (Červené pleso), amelynek vize bizonyos fényviszonyok mellett valóban vöröses árnyalatot ölt. Ezt régebben a parti vörös zuzmóval vagy a víz vastartalmával magyarázták. A völgy oldalait törpefenyves borítja, és meglehetősen szelíden ereszkedik le a Zöldtóhoz mintegy 200 méteres szintkülönbségen. Nyáron a tiszta levegő, a gránit és a csillogó tófelszín varázsolja el a látogatót. Ősszel aranyba öltözik a törpefenyves. Télen és kora tavasszal a völgy mélyen hóban fekszik, és csak tapasztalt hegyjáróknak ajánlott.

• Zöldtavi menedékház (Chata pri Zelenom plese) — sárga jelzés a Jahňací štít csúcsáig, a turistaút áthalad a völgyön; nehézségi szint: közepes

• A völgy a Tátra Nemzeti Park területén fekszik — csak a jelzett ösvényeken szabad közlekedni.
• Kora tavasszal (május végéig) a völgy teljesen hóval borított lehet; ilyenkor megfelelő felszerelés és tapasztalat szükséges.

A völgy első dokumentált látogatói Juraj és Jakub Buchholtz voltak, akik 1726. július 8-án keresték fel — ez az egyik legkorábbi feljegyzett turisztikai felfedezés a Magas-Tátrában. A Vörös-tó nevét a pásztorok adták a völgynek, akik elsőként jártak errefelé.