A Fehér-tavi-csúcs (2229 m t.sz.f.), szlovákul Jahňací štít, a szlovák Magas-Tátra egyik leglátogatottabb csúcsa, és azok közé a ritka kivételek közé tartozik, amelyek jelzett turistaösvényen megközelíthetők. A csúcsról nyíló kilátást a korai hegyjárók 'rendkívül változatosnak' írták le — Weber Sámuel szerint innen akár 16 tátrai tavat is meg lehet számolni.

A csúcsnak valójában két kúpja van, amelyeket szinte vízszintes gerinc köt össze — a magasabb a délnyugati. A panoráma kiterjed a Lomnici-csúcs masszívumára, ahol a Kis-Késmárki-csúcs közel 900 méteres falakkal ereszkedik a völgybe. Nyáron a gránit gerincek szikráznak a napfényben, ősszel a környező völgyek — a Kólová-, a Jahňacia-, a Fehér-tavi- és a Skurušová-völgy — meleg színekben pompáznak, télen a masszívum zord, valódi alpesi karaktert ölt. Geológiailag ez a Magas-Tátra legészakibb gránit masszívuma, és egyben a főgerinc utolsó csúcsa a Bélai-Tátra előtt.

• Kežmarská Biela voda autóbuszmegálló (Szabadság út) — sárga jelzésű ösvény a Zöld-tavi menedékházon át, kb. 5 óra 30 perc felfelé, 4 óra 45 perc lefelé, 1330 m szintkülönbség — közepes nehézség, néhány exponált szakasz láncos biztosítással.

• A sárga jelzésű ösvény az egyetlen kijelölt útvonal a csúcsra — ez a szlovák Magas-Tátrában valódi ritkaságnak számít.
• A leereszkedés során figyelni kell egy keskeny mélyedésre, ahol az ösvény átmegy a gerinc keleti oldalára. Sok turista elmulasztja ezt a pontot, és tévedésből a Kołowy Szczyt irányába indul — az az ösvény egy meredek sziklafalon végződik, ahonnan nincs lejjebb vezető út.
• A déli falak klasszikus sziklamászó célterületek, számos különböző nehézségű úttal, köztük a legendás Hayde- és Stanisławski-vonalakkal.

Az első dokumentált megmászást Robert Townson és helyi vezető Hans Gross végezte 1793. augusztus 9-én — ám jóval előttük a csúcsot már ismerték a pásztorok, orvvadászok és a 18. századi rézércbányászok, akik az észak-nyugati gerincen dolgoztak.