A Nagy-tó — lengyelül Wielki Staw Polski — az egész Tátra legnagyobb és legmélyebb tava, amely 1665 méter magasságban rejtőzik az Öt Lengyel-tó völgyében. Intenzíven zöld vize több mint 80 méter mélységbe nyúlik, nyáron pedig az átlátszósága meghaladhatja a 13 métert — látványosság, amelyet egyetlen hegyjáró sem felejt el hamar.
A tómedence a jégkorban alakult ki, ahol két gleccsernyelv találkozott egymással. Partjait törpefenyő borítja, amely az évszázados legeltetés után lassan visszahódítja a területét. Nyáron a csúcsok tükröződnek a csendes vízfelszínben, ősszel arany és bronz árnyalatok uralják a völgyet, kora tavasszal pedig a tó még sokáig jég és hó alatt alszik, miközben lentebb már tömegek járnak a túraútvonalakon. Érkezz napkeltekor — a reggeli köd a víz felett és a teljes csend bőségesen megjutalmazzák a korai ébredést.
MegközelítésA régi tátrai hegymászók úgy jellemezték a tó mélységét, hogy a krakkói Mária-bazilika tornyostul belefér a vízbe — csak a tetőcsúcs állna ki a felszín fölé. 1952 májusában egy medve esett át a jégen; kimentették, és ma a Tátra Múzeum gyűjteményében látható kitömve.