A Vörös-meder a Szlovák-Tátra Bástya-gerincének egyik legdrámaibb pontja - hosszú, mélyen bevágódott hágó, amely csak tapasztalt hegymászókat vonz, akik valódi kihívást keresnek. Ez nem az alkalmi túrázók helye, hanem azoké, akik a hegyek zord, vad oldalát értékelik.

A hágó a Vörös-meder feletti nyeregtől (kb. 2315 m tengerszint feletti magasság) ereszkedik le a Mengusfalvi-völgybe, több mint 500 méteres szintkülönbséggel. Nevét a jellegzetes vöröses sziklákról kapta, amelyek egyedi, zord jelleget kölcsönöznek a helynek. A terep rendkívül meredek, a tizennégy sziklalépcső leküzdése pedig nemcsak jó fizikai állapotot, hanem hegymászó tapasztalatot is igényel - a törékeny sziklák és a kőomlás veszélye különösen eső után vagy téli körülmények között teszi valóban veszélyessé az útvonalat.

Hogyan juthatunk el

• Mengusfalvi-völgy - a megközelítés jó erőnlétet és alpesi tapasztalatot igényel, a mászóút megtétele kb. 3 órát vesz igénybe, nehézségi foka igényes (IV. fok a tátrai skálán)

Gyakorlati információk

• Mászóút IV. nehézségi fokkal a tátrai skálán, megtétele kb. 3 óra
• Kőomlás veszélye és törékeny terep - tapasztalat és megfelelő felszerelés szükséges
• Nem turistaút - csak hegymászók számára elérhető

A hágó első dokumentált megmászására 1912 szeptemberében került sor, amikor Wanda Jerominówna, Mariusz Zaruski és Aleksander Znamięcki csaknem életüket vesztették a jeges lépcsők leküzdése közben, az akkoriban népszerű élő létra módszerével. Zaruski később leírta ezt a drámai élményt 'Harc életre-halálra' című elbeszélésében.