A MÁV 377 sorozat a magyar vasút igazi munkása volt — az egyik legelterjedtebb szertartályos gőzmozdony, amely évtizedeken át szolgálta a mellékvonalakat, magán- és iparvasutakat szerte az országban. Több száz darab épült belőle, és meglepő módon néhány még a második világháború utáni évtizedekben is dolgozott az iparban.

A vasútkedvelők és technikatörténet iránt érdeklődők számára egy ilyen mozdonnyal való találkozás igazi utazás a 19. század végére. Bár a típus mintájául az osztrák kkStB 97 sorozat szolgált, minden részlete teljesen hazai tervek alapján készült a MÁV Gépgyárban. A Bécsújhelyi Mozdonygyár stílusát követő külső keret jellegzetes, kissé archaikus megjelenést kölcsönöz neki, mégis egyértelműen magyar típusról van szó. Ezek a mozdonyok éveken át vontattak teher- és személyvonatokat a másodrangú vonalakon, később pedig kedvelt állomási tolatómozdonyokká váltak, számos iparvállalatnál is szívesen alkalmazták őket.

• Az első példány 1885-ben készült el, a gyártás 1903-ig folytatódott — összesen 493 darab épült
• 1911-ben kapta a 377 sorozatjelet
• Építette a MÁV Gépgyár, a StEG, a Bécsújhelyi Mozdonygyár, a linzi Krauss és az aradi Weitzer János gyár
• Az első világháború után sok mozdony került Romániához (CFR), Csehszlovákiához (ČSD) és Jugoszláviához (SHS/JDŽ)
• Az 1930-as években jelentős állomány működött Kisterenyén, Kaposváron, Mezőtúron és Kecskeméten

Érdekesség: az első világháborúban tizenhárom ilyen mozdonyt páncéloztak és páncélvonatok vontatására használtak — egyszerű szerkezetük és a légfék hiánya miatt meglepően ellenállóak voltak a harcokban.