A Magas-Tátra hegyláncának úgyszólván kellős közepén fekvő Lengyel-nyereg (szlovákul Poľský hrebeň) a leggyakrabban használt s legcélszerűbb átjáró a hegység É.-i oldaláról a D.-i oldalra. 2150 m-es tengerszint feletti magasságban fekszik. A széles hágó a Kis-Viszóka-csúcs és a Felkai-csúcs közt fekszik s a déli oldalon a Felkai-völgy, az É.-i oldalon pedig a Poduplaszki-völgynek egy mellékágát képező Poduplaszki-Mormota-völgy terül el tövében. Mindkét oldaláról jelzett ösvények vezetnek fel rá. A Rovátkával kapcsolatban a Felkai-völgyből a Nagy-Tarpataki-völgybe lehet rajta átkelni. Legrégibb említése Buchholtz „Das weit und breit erschollene Zipser Schnee-Gebürg” c. művében fordul elő, mint der Grot (helyesen Grat) = gerinc. Czirbesz András 1772-ben der polnische Grot = lengyel gerinc néven említi (ezt az elnevezést őrizte meg a szlovák, lengyel és német terminológia). Fuchs Frigyes 1863-ban az elnevezést helytelennek tartotta, mivel a nyereg (gerinc) nincs a lengyel határon. Az elnevezés azonban nem a határra emlékeztet, hanem arra, hogy a régmúlt időkben a lengyel csempészek erre vitték az árut, sőt még a szarvasmarhát (!) is erre hajtották Lengyelországból Magyarországra. Az első ismert turistaátkelés (a Poduplaszki-völgyből a Felkai-völgybe): Mück, Wilhelm Roxer, Stolzenberg, Titus Szentiványi és Wadovszky, 1840. VIII. 7.