A Gerlachovský kotol (lengyelül: Gerlachowski Kocioł) a Tátra egyik legjobban megőrzött egykori glaciális kárja — vad, érintetlen hely, amelynek jellegzetes alakja már messziről magára vonja a figyelmet. A 2010–2140 m tengerszint feletti magasságban elterülő, mintegy 0,4 km² területű kár a Kis-Gerlachról leereszkedő gerinceivel körülölelt világ. Ha a Tátra igazi vadonját keresed a tömegektől távol, ez a hely pontosan azt nyújtja.

A kár aljzatát kőomlás borítja, déli oldalát egy szinte vízszintes stacionális morénafalazat zárja le, amely a Stos-völgy felé ereszkedik le. Látható felszíni vízfolyás nincs, ami különleges, szinte holdkráterszerű jelleget kölcsönöz a tájnak. Ősszel, amikor az első hó beporozza a környező gerinceket és a levegő kristálytisztává válik, a kilátás lélegzetelállító. Télen a kár csendes fehérségbe burkolózik — ezt az elvonultságot először Szontagh Miklós (idősebb) értékelte, aki 1873 és 1880 között elsőként kereste fel a kárt télen. Nyáron egy jelzetlen ösvény vezet át rajta a Tátra legmagasabb csúcsára, a Gerlachfalvi-csúcsra.

• Velická-völgy (Velická dolina) — jelzetlen ösvény a káron át a Gerlach felé; nehézségi fok: nehéz — az átkelés kizárólag engedéllyel rendelkező tátrai hegyi vezető kíséretében engedélyezett.

• A kárba való belépés és a Gerlach felé való haladás kizárólag engedéllyel rendelkező hegyi vezető kíséretével engedélyezett — ez kötelező előírás, nem csupán ajánlás.
• Az ösvény jelzetlen; önálló mozgás a terepen tilos és veszélyes.
• A 2004. november 19-i hatalmas vihar után a kár jól láthatóvá vált a 'Szabadság útjáról' (Cesta Slobody) — kiváló kilátópont azoknak, akik biztonságos távolból szeretnék csodálni.

Érdekesség: a kár annyira jellegzetes alakja volt, hogy lengyel szerzők a 19. század közepén a szomszédos Kis-Gerlachot 'Kotłowy Szczyt'-nek — 'Üstcsúcs'-nak — nevezték, s ez a név ma is él a szlovák helynevekben.