A Szekrényesvölgy a Magas-Tátra egyik legvadabb és legelzártabb helye — egy kis, zárt glaciális völgy, amelyet minden oldalról csúcsok fala övez, és amelybe egyetlen jelzett turistaút sem vezet. Éppen ez az elérhetetlenség tartja meg érintetlen állapotában, szinte teljesen rejtve a hétköznapi turisták elől.

A völgy kifejezetten glaciális jellegű: teraszos tájkép, tökéletesen megőrzött morénákkal, hegyitavakkal és alpesi növényzetben gazdag füves gerincekkel. A Bradavica (2 476 m) zárja le a völgy végét, északról a Slavkovský štít (2 453 m) magasodik, keletről a Szkrinyica-gerinc (kb. 2 350 m) kíséri. A bejáratot a Szennás-kupa (1 848 m) morénasáncai és sűrű törpefenyő-bozótjai őrzik. A zárt völgyszakasz mintegy három kilométeren át húzódik, lassan ereszkedve 2 200 méterről 1 900 méterre. Szívében a Szontágh-tó található, amelyet Szontágh Miklósról neveztek el — a balneológia úttörőjéről és Új-Tátrafüred (Nový Smokovec) alapítójáról.

• A völgybe nem vezet jelzett turistaút, és hivatalosan nem látogatható. A Hrebienokot a Sziléziai Házzal összekötő Tátra Magistrala (piros jelzés) a völgy bejárata közelében halad — maga a völgy onnan nem látható.

• A Szekrényesvölgy 1991 óta Nemzeti Természetvédelmi Területnek minősül, a legmagasabb védelmi fokozattal (5. fokozat). Engedély nélküli belépés tilos.
• Védett terület: kb. 979 ha.
• A rezervátum labilna magashegyi geoszisztémákat véd glaciális domborzatformákkal, valamint a montán övtől a szubniválig előforduló ritka növény- és állatfajokat.

1878-ban a Magyar Kárpát Egyesület kőmenedékházat épített itt — négy évvel később egy lavina elpusztította. A történelem 1945-ben megismétlődött, amikor egy újabb lavina söpörte el az újjáépített menedékházat. A völgy nem hagyta magát megszelídíteni, és ma is pontosan olyan marad, amilyen mindig volt — vad és szabad.