A Siroka (2210 m tszf.) a szlovák Magas-Tátra egyik legtávolabb nyúló masszívuma — egy széles, lenyűgöző hegy, amely elválasztja a Fehér-víz völgyét (Bielovodská dolina) a Javorová-völgytől. Vad, a modern turizmustól szinte érintetlen és történelmi múlttal gazdag hely, amely mindazoknak, akik közelébe kerülnek, feledhetetlen tájat és igazi hegyi magányt kínál.

A masszívum mindenekelőtt kiterjedésével nyűgöz le — a gerincek minden irányba szétágaznak, völgyek és szurdokok labirintusát ölelve körül. A csúcsot kristályos kőzetmag alkotja, amely az üledékes rétegek fölé emelkedett; lejjebb az alpesi rétek törpefenyő-bozótosokba és sűrű hegyvidéki erdőkbe olvadnak. Tavasszal a hómezők csillognak a napsütésben, nyáron mély zöld ural mindent, ősszel pedig a lejtők tüzes színekben égnek. Az atmoszféra jóval vadabb és csendesebb, mint a Tátra forgalmas turistaútvonalain.

• Az egész masszívum szigorúan védett természetvédelmi terület — a turisták és a hegymászók számára egyaránt tilos a belépés. Nincs jelzett turistaút a csúcsra.

• A Siroka szigorú természetvédelmi területnek minősül — turisták és hegymászók számára a belépés tilos.
• A masszívumban található a Cień Księżyca ('Holdfény árnyéka') barlang — az egész Tátra leghosszabb ismert barlangja, amelyet 2004-ben fedeztek fel.
• A Széles-völgy alján található a Csendes-tó (Cichy Staw, 1743 m tszf.) — az egész Tátrában csupán két karszttó egyike.

A masszívumról nyíló panorámát már 1844-ben Wilhelm Richter népszerűsítette, 1887-től pedig Christian Hohenlohe herceg magánvédelem alá helyezte a területet — így a Siroka a Tátra egyik legkorábban oltalmazott szeglete. Az első dokumentált turista-feljutás 1835. szeptember 20-án történt.