A Bikahegy (1 947 m t.sz.f.) egy széles, impozáns hegycsúcs, amely a szlovákiai Bélai-Tátra főgerincének keleti végét zárja le — a Tátra ezen részének utolsó magas kiemelkedése. Különlegességét az adja, hogy nem kevesebb mint hét gerinc ágazik el csúcsáról, ami az egész Tátrában egyedülálló jelenség. A Késmárki-völgyre nyíló kilátása a vidék legszebb panorámái közé tartozik.

A hegycsúcs üledékes kőzetekből — triász mészkőből és dolomitból — épül fel, és helyenként sziklás jellegű. Belsejében lenyűgöző barlangok rejtőznek: a Jégpince-barlangban nyáron is megmaradnak a jégsztalagmitok, az északi lejtőkön lévő Alabástrom-barlang folyosói pedig meghaladják a 300 métert. A csúcson havasi gyopár nő, amelyet korábban tömegesen szedtek, ma szigorúan védett. Télen a hegycsúcs zord alpesi jelleget ölt, nyáron pedig széles gerincei páratlan kilátást nyújtanak az egész Tátrára.

• Tatranská Kotlina — zöld jelzésű ösvény a Hét Forrás völgyén át a Šarotka menedékházig, a hegycsúcs délkeleti lábánál. Nehézségi fok: közepes.

• A Bikahegy a Bélai-Tátra szigorú természetvédelmi területén belül helyezkedik el — a csúcs 1978 óta zárt a turisták előtt, és a gerincen áthaladó egykori piros jelzésű Tátra-gerinctúra-útvonal sem járható ezen a szakaszon.
• A Šarotka menedékház — a Bélai-Tátra egyetlen ilyen létesítménye — a hegycsúcs lábánál, a Hét Forrás völgyében található.
• A menedékháztól induló zöld jelzésű ösvény a Fehér-tavak völgyébe vezet tovább.

A csúcs neve a 'bujak' szóból ered, amely a Tátra-vidéki tájszólásban bikát jelent, és az évszázados marhatartási hagyományokra utal a Bélai-Tátrában. Történelmi érdekesség: az első névről ismert tatrai áldozat August Kaltstein kincskeresõ volt, aki itt veszítette életét 1650 körül.