A Zsil-szoros Nemzeti Park a Déli-Kárpátok egyik legvadabb és legszebb zugát rejti — egy helyet, ahol a Zsil folyó sziklás falak között törtet, drámai folyosót vájva a Vâlcan- és a Parâng-hegység között. Ha érintetlen természetre, barnamedvékre, hiúzokra és őserdei bükkösökre vágysz, ez a park mindent megad, amit csak kereshetsz.

A park 11 127 hektáros területének több mint 80%-át bükk- és tölgyerdők borítják, amelyeket hegyi patakok, vízesések és mészkősziklák szabdalnak. A táj évszakonként teljesen más arcát mutatja: tavasszal az olvadóvíz zúgva tör át a szoroson, nyáron a sűrű lombozat hűs árnyékot ad, ősszel arany és vörös lángba borul az egész völgy, télen pedig a sziklák komor, szinte misztikus hangulatot árasztanak. Ne hagyd ki a park geológiai különlegességét — a Sfinxul Lainicilorst, egy természet által faragott szfinx alakú sziklaformációt, és a Stâncile Rafailă-t, egy látványos metamorf sziklákból álló geológiai rezervátumot.

• Bumbești-Jiu felőlről (dél, Gorj megye) — a DN66 országút / E79 európai út a Zsil folyó mentén közvetlenül a szorosba vezet; kiindulópont a park déli részének gyalogtúráihoz.
• Petroșani felőlről (észak, Hunedoara megye) — E79 déli irányban; a park bejárata a Zsil-völgy felőli oldalon.

• A park területe 11 127 ha, IUCN II. kategóriás védett terület — a táborozás és a növények gyűjtése tilos.
• A parkon belül található a Lainici ortodox kolostor (alapítva 1817-ben), amely látogatható.
• A Sfinxul Lainicilor és a Stâncile Rafailă természeti emlékek a parkon belüli geológiai rezervátumok.
• A parkban él a barnamedve, az eurázsiai hiúz, a folyami vidra, valamint számos védett gerinctelen és halfaj.

A parkban él a ritka kárpáti endemikus növény, a Tozzia carpathica, amelyet az EU Élőhelyvédelmi Irányelve is véd — csendes bizonyítéka annak, hogy a Zsil-szoros olyan természeti kincseket rejt, amelyeket sehol máshol nem találsz meg a világon.