A Milešický prales egyike azoknak a ritka helyeknek, ahol az erdő évszázadok óta valóban a saját törvényei szerint él — emberi beavatkozás nélkül, szabadon. A Boubín és Bobík közötti gerinc észak-keleti lejtőjén fekvő őserdő a Šumava egyik legcsendesebb és legősibb természeti kincse.

A természetvédelmi terület alig 10 hektárt foglal el, mégis egészen különleges hangulatot áraszt. Az erdő kétharmadát kidőlt fatörzsek, korhadó tönkök és gyökerestül kicsavart fák alkotják — ez az erdő, amelynek szabad természetesen fejlődni. A jegenyefenyő (Abies alba) és a hegyi juhar (Acer pseudoplatanus) bükkökkel vegyesen nő a savas hegyvidéki bükkösökre jellemző nedves mikroklímában. Tavasszal az erdő zöldje különösen élénk, ősszel arany és rozsdabarna árnyalatokba öltözik, télen pedig a hótakaró szinte mesebeli képet fest. A terület a Šumava Tájvédelmi Körzeten belül (CHKO Šumava) található, csupán 2,5 km-re a közismertebb Boubínský prales rezervátumtól, és bár szarvasrezervátum részét képezi, kerítéssel védik a vadaktól.

• A legpraktikusabb kiindulópont a Boubínský prales környéke, amely körülbelül 2,5 km-re található ugyanazon a gerincen Boubín és Bobík között. Mivel a rezervátumhoz vezető jelzett útvonalakról korlátozott információ áll rendelkezésre, javasoljuk a helyi térképek előzetes megtekintését, vagy az NP és CHKO Šumava igazgatóságának felkeresését.

• A Milešický prales szigorúan védett természetvédelmi terület — kizárólag a kijelölt utakon szabad közlekedni.
• A területet bekerítették az erdőállomány vadaktól való védelme érdekében.
• Kezelője: az NP és CHKO Šumava Igazgatósága.

A rezervátumot először 1948-ban nyilvánították védetté, ám 1965-ben megszüntették a védelmet — szerencsére 1989-ben visszaállították, megőrizve ezt a páratlan őserdőmaradványt a jövő generációi számára.