Az Izvorul Muntelui-tározó — más néven Lacul Bicaz — Románia egyik legnagyobb mesterséges tava, egy hosszú, tekervényes víztükör a Keleti-Kárpátok erdős gerincei között. Aki idejár, azt a hegyi levegő, a tágas vízi panoráma és a természet csendje fogadja.

A tó mintegy 35 km hosszan húzódik észak-nyugat–dél-keleti irányban, a Bistrița folyó egykori völgyét töltve meg. Meredek, erdős lejtők ereszkednek közvetlenül a vízpartra, a vízszint pedig évente akár 25–30 métert is ingadozik, állandóan átformálva a partvidéket. Nyáron a víz csillog a zöld dombok között, ősszel az erdők aranysárga és vörös színekben pompáznak, télen köd lebeg a tükör felett. A jobb parton, az Izvorul Alb körzetében 150 hektáros természetvédelmi vízi rezervátumot jelöltek ki. A tóban pisztráng, botos kölönte, márna, galóca és számos más halfaj él.

• Bicaz irányából — a DN15 főút felkanyarog a gát koronájára, majd a bal parton vezet tovább; ez a legkényelmesebb megközelítés, parkolóval a turisztikai kikötőnél.
• Toplița irányából — DN15 észak-nyugatról, a jobb parton; ideális azok számára, akik Erdélyből érkeznek.
• Vonattal: Bicaz vasútállomás, 509-es vonal — festői, autómentes lehetőség Piatra Neamțról.

• A vízi természetvédelmi terület (150 ha, Izvorul Alb körzet) 2000 óta védett — ezen a területen a horgászat és a vízi tevékenységek korlátozottak.
• A gátnál, a bal parton turisztikai kikötő működik csónakkölcsönzővel, faházikókkal és úszó hotellel.
• A Potoci-i pisztrángtelep és az Iași-i Alexandru Ioan Cuza Egyetem biológiai kutatóállomása előzetes egyeztetéssel látogatható.

A 127 méter magas Bicaz-gátat 1960-ban fejezték be, részben politikai foglyok kényszermunkájával, és megépítéséhez 22 falut, több mint 18 000 embert kellett áttelepíteni — a gát végénél álló emlékeztető kereszt és Iulia Hălăucescu festőnő közel 200 alkotása, az 'Epopeea Bicazului' őrzi ezt a nehéz történelmi örökséget.