A Krokiew (1378 m t.sz.f.) Zakopane felett magasodó egyik legjobban felismerhető hegycsúcs — egy erdős alhavasi tömeg, amely a Giewont keleti gerincét zárja le, és leginkább a világhírű Wielka Krokiew síugró komplexumáról ismert. A sportlétesítmények mögött azonban valódi tatrai vadon rejtőzik, szó szerint a város felett.

A tömeg a Bystra-völgy és a Białe-völgy között húzódik, alapja kb. 3 km²-t fed le, és középső triász dolomitból épül fel. Lejtőit összefüggő erdők borítják, amelyekben ritka felső hegyvidéki lucfenyves-enklávék is megtalálhatók. Ősszel az oldalak aranyban és vörösben égnek, télen mély hó takarja őket. Hiúzok, medvék, szarvasok, siketfajdok és nyírfajdok élnek ezekben az erdőkben — igazi természetvédelmi terület percekre a városközponttól. Botanikai ritkaság az Epipogium aphyllum (szártalan nyelőkosbor), egy orchideafaj, amely Lengyelországban kizárólag a Tátrában és mindössze néhány lelőhelyen fordul elő.

• Kalatówki – Czerwona Przełęcz: fekete jelzésű ösvény (Ścieżka nad Reglami) a Białe-hágón át, kb. 1 ó 25 perc, közepes nehézségű
• Albertina nővérek kolostora Kalatówkinál – albertinus fivérek kolostora a Śpiąca Górán: sárga jelzésű ösvény a Krokiew lejtőin, kb. 40 perc felfelé / 30 perc lefelé, könnyű

• A Krokiew tényleges csúcsa nem látogatható — a jelzett ösvények csak a tömegtestének lejtőin haladnak.
• A Białe-völgybe leszálló nyugati oldalakon, közvetlenül a sárga turistaútnál megtalálható az 1950–1953-as szovjet uránkutatásokból visszamaradt altárna.
• Az albertinus fivérek kolostora a Śpiąca Górán hasznos tájékozódási pont a tömeg keleti oldalán.

A 'Krokiew' elnevezés a hegy északi sziluettjéből ered, amely egy tetőszarufára emlékeztet (lengyelül: krokiew). A közeli kőbányában (1908–1934 között üzemelt) kitermelt követ felhasználták a zakopanei Tátra Múzeum építéséhez is.