A Kopa Kondracka (2005 m tszf.) az egész Tátra egyik leglátogatottabb csúcsa — és ez teljesen érthető. A szelíden lekerekített, kupolaszerű csúcs, a tágas panoráma és a könnyű megközelíthetőség egyaránt vonzó célponttá teszi mind a Tátrát először felfedezők, mind a tapasztalt túrázók számára.

A csúcsról lenyűgöző kilátás nyílik — különösen a Magas-Tátra vonulata fest innen igazán fenségesen. A enyhén lejtős füves oldalak nyáron jellegzetes vöröses árnyalatot öltenek, amelyet a csúcskupola gránitsapkáján tenyésző háromhasábú szittyó (Juncus trifidus) kölcsönöz nekik. Télen a festett jelzések mellé fakarók is segítik a tájékozódást, mivel a hó könnyen eltakarja a szokásos jelöléseket. A Kopa Kondracka a Nyugati-Tátra főgerincén helyezkedik el, közvetlenül a lengyel-szlovák határon, a Suchy Wierch Kondracki és a Małołączniak között, és a híres Czerwone Wierchy (Vörös-csúcsok) csoportjának legalacsonyabb és legkeletibb tagja.

• Dolina Małej Łąki völgy (völgybejárat) — sárga jelzésű ösvény a Kondracka-hágón át, kb. 4 óra felfelé, 3 óra lefelé, nehézség: könnyű
• Főgerinc (piros jelzésű ösvény) Ciemniak felől — kb. 1 ó 10 perc (↑ kb. 1 ó 20 perc), nehézség: könnyű
• Főgerinc (piros jelzésű ösvény) Kasprowy Wierch irányába — kb. 1 ó 55 perc, visszafelé kb. 2 óra, nehézség: könnyű

• A csúcs a lengyel-szlovák államhatáron fekszik — a gerincösvények a határvonal mentén haladnak.
• Az erős turisztikai forgalom jelentős eróziót okozott; a Czerwone Wierchy környékén az ösvények szélesek és kövesek — kérjük, maradjon a jelzett útvonalakon.
• Az oldalakba több nem hivatalos rövidítő ösvényt tapostak ki, amelyek megkerülik a csúcsot — ezek mellőzése segít csökkenteni a további eróziót.
• A terület a Tátra Nemzeti Park részét képezi — a park szabályai kötelezőek.

Az első dokumentált csúcsmászást Franciszek Herbich hajtotta végre 1832-ben, bár a helyi pásztorok és orvvadászok minden bizonnyal jóval korábban jártak itt. Az északi oldalban rejtőzik a Kondracka-barlang, a csúcs flórája pedig a botanikusok kedvence: itt él néhány rendkívül ritka faj, köztük a gyapjas ikravirág és a kárpáti körtevirág, amelyek Lengyelországban szinte kizárólag a Tátrában fordulnak elő.