A Durbaszka (934 m tszf.) a Kis-Pieninek csendes gerincsúcsa — messze a tömegtől, igazi határvidéki hangulattal, hiszen a lengyel–szlovák államhatár egyenesen a csúcson halad át.

A gerincnek a fák nélküli felső szakaszáról széles kilátás nyílik a Radziejowa-vonulatra és a Pieniny Właściwére, tiszta időben pedig a fák közötti résen át a Tátra sziluettje is felsejlik. A déli, szlovák oldalon sűrű erdő borítja a hegyoldalt, amelyben mészkősziklák rejtőznek — ezek a Kościelne Skały (Templomsziklák). A lengyel oldalon széles hegyirétek — połoninák — ereszkednek le a Grajcarek-völgybe. Egykor jaworki lemkók művelték ezeket a lejtőket; ma podhalei pásztorok nyájai legelésznek itt, és az időtlen pásztortájat idézik meg.

Hogyan juthatunk a csúcsra

• Parkoló a Homole-szurdoknál (Jaworki) — sárga gerinctúraút Szafranówkán, Łaźne Skałyn, Cyrhlén és Wysoki Wierchen át a Durbaszka csúcsáig — közepes nehézségű.
• Jelzés nélküli ösvény a Durbaszka menedékháztól (835 m) — rövidebb megközelítés a rét felőli oldalról, könnyű.

Praktikus tudnivalók

• A Durbaszka alatti menedékház (835 m) egyben GOPR-hegyi mentőállomásként is működik.
• A Jaworkiba vezető leereszkedés mentén több mészkőszikla-csoporton haladsz át: Sołtysie Skałki, Czerszlowe Skałki és Czerszla.
• A gerincen sífelvonó működik — télen jóval élénkebb az élet errefelé.
• A csúcs az államhatáron fekszik — ha a szlovák oldalon tervezel leereszkedni, hozz magaddal személyazonosító iratot.

A második világháború előtt Jaworki lemkó lakói művelték ezeket a hegyoldalakat; kitelepítésük után a földek fokozatosan visszavadultak, és ma már csak a legelésző juhok és a pásztorok emlékeztetnek a połoninák egykori életére.