A wollemi-fenyő a 20. század egyik legkülönlegesebb botanikai felfedezése - egy fa, amelyet évmilliókig kihaltnak hittek, mégis rejtve túlélt Ausztrália mély homokkő szurdokaiban. Ez az élő kövület ma nemcsak a vadonban, hanem világszerte botanikus kertekben is megcsodálható.

A természetes állomány a New South Wales-i Wollemi Nemzeti Park elzárt vadonjában él, keskeny, meredek falú homokkő szurdokokban, mérsékelt esőerdő közepén rejtőzve. Jellegzetes sötétbarna, göcsörtös kérge, amelyet gyakran reggeli gabonapelyhekhez hasonlítanak, valamint szokatlan elágazási mintázata teljesen egyedivé teszi a tűlevelűek között. A vadon élő állomány pontos helye szigorúan titkos, hogy megvédjék betegségektől és zavarástól.

• A vadon élő állomány pontos helyszíne a Wollemi Nemzeti Parkban titkos és látogatók számára nem elérhető - a terület szigorúan védett
• Termesztett wollemi-fenyő példányok helyette megtekinthetők a Sydney-i Royal Botanic Gardenben és számos botanikus kertben világszerte

• Az IUCN Vörös Listáján kritikusan veszélyeztetett (CR) fajként szerepel, és Ausztráliában törvény védi
• A vadonban kevesebb mint 60 kifejlett fa ismert, négy különálló helyszínen
• A fák 25-40 m magasra nőhetnek, a legidősebb példányok korát 500-1000 évre becsülik
• Egy klónozási programnak köszönhetően a csemeték ma már kereskedelmi forgalomban is elérhetők kertészek számára világszerte

Minden ismert vadon élő példány genetikailag azonos - a tudósok szerint a faj 10-26 ezer évvel ezelőtt genetikai szűk keresztmetszeten ment át, amikor talán mindössze egy vagy két egyed maradt életben.