A Țarcu-hegység a román Déli-Kárpátok egyik legvadabb és leglátogatlanabb szelete — széles alpesi rétek, gleccservájta teknők, kristálytiszta hegyi patakok és szinte teljes csend fogadja azt, aki ide merészkedik a tömegturizmustól mentes tájon.

A hegytömb nagyjából háromszög alakú, főgerince északkelet–délnyugati irányban húzódik. A táj lenyűgözően változatos: az alaptól felfelé haladva a sűrű erdők fokozatosan adják át helyüket a 2000–2200 m magasságban fekvő, évmilliók alatt lepusztult ősrégi felszíneknek. Ezek az úgynevezett Borăscu-szintek tágas, szinte fennsíkszerű jelleget kölcsönöznek a gerinceknek. A gleccservölgyekben a hó messze benyúlik a nyárba, a Țarcu-csúcson fújó erős szél pedig jól érzékelteti, hogy valódi magashegységben jár az ember.

• Căleanu (2196 m) — a hegység legmagasabb pontja, panoráma az egész Déli-Kárpátokra
• Țarcu-csúcs (2190 m) — a névadó csúcs, átjáró a szomszédos Godeanu-hegységbe
• Pietrii (2162 m) — festői csúcs a főgerinc nyugati szakaszán
• Muntele Mic (1802 m) — a legnyugatibb részmasszi­vum, a legjobban kiépített turisztikai infrastruktúrával

• Legjobb időszak: június–szeptember — az ösvények teljesen járhatók, a rétek virágban pompáznak; október–november száraz, de már hideg
• Kiindulópontok: Karánsebes (Caransebeș), Bucova, Poiana Mărului
• Túranehézség: közepes és nehéz között — hosszú megközelítések, helyenként gyér jelzések; tapasztalt hegyjáróknak ajánlott
• Megközelítés: legkényelmesebben autóval — Karánsebesről a Temes-völgyön vagy Bucován át; a lábánál lévő falvakba autóbusz is közlekedik

Érdekesség: 1500 m felett az év bármelyik hónapjában eshet hó — az első hóesés néha már augusztus végén beköszönt, ezért nyáron is ajánlott meleg réteget csomagolni.