A honti emberevőper néven ismert eset cigányok elleni tömeges kivégzés volt 1782-ben, amelyet egy justizmord – vagyis végzetes bírói döntés következtében végrehajtott gyilkosság – eredményeképpen követtek el Hont vármegyében (akkori székhelyén, Kemencén, valamint Bát és Csáb községben). Több mint száz embert igaztalanul vádoltak meg a vármegyei hatóságok kannibalizmussal 1782-ben, majd 84 embert elítéltek, s közülük 41-et kivégeztek. (Augusztus 24-én 15 főt a kemencei vesztőhelyen.) Az eljárás során nem mutattak fel semmiféle konkrét bizonyítékot a cigányok ellen (akik minden valószínűség szerint nem voltak mind romák, mivel a korabeli "Zingarus" fogalma nem volt tisztán etnikai kategória), nem is beszélve arról, hogy a vádlottak egy része pszichikai terror és fizikai bántalmazások hatása alatt vallotta magát bűnösnek. Egy hasonló, minden törvényességet és alapot nélkülöző eljárásra sor került Szepsiben is, az első világháborút követően, amit a csehszlovák hatóságok műveltek az ottani cigányokkal és szintén emberevés volt az igaztalan vád, bár a vizsgálóbíró végül, felismerve a vallomások hiteltelenségét, a hivatalos vádiratba nem volt hajlandó belefoglalni. Halálos ítélet akkor nem született. A honti cigányok elleni koncepciós per sokban hasonlít a tiszaeszlári vérvádhoz, amelyet szintén elvakult gyűlölet és etnikai, valamint egyéb ellentétek szültek, de el is tér attól, mivel – jelenlegi tudásunk szerint – nem volt a per és a nyomozás mögött szándékos, rosszindulatú manipuláció, hanem társadalomlélektani okok vezettek oda, hogy a nemesektől a legszélesebb közvéleményig mindenki elhitte a per áldozatainak bűnösségét.