Kápolnapuszta egykori település Gánttól kb. 3 km-re északnyugatra, a Vértes hegység belsejében. Írott források 1440 óta említik (olykor Boldogasszony-Kápolna néven); a török időkben többször elnéptelenedett. 1930-ban 62-en lakták, zömmel svábok. 1945. március 16-án a 2. Ukrán Front egyik zászlóaljának felderítői – megtorlásul egy ellentmondásos hátterű diverzáns akció miatt, amely a környéken tevékenykedő partizánok vagy a közeledő szovjet csapatok ellen irányult – kiirtották a falu szinte teljes férfi lakosságát és több házat felgyújtottak. A túlélők egy része Pusztavámra és Gántra menekült, másokat a Rákosi-rendszer kitelepített, de az 50-es években még mindig élt itt négy család. A 70-es évekre azonban a falunak egyetlen lakója maradt, a vadőrként idekerült (nem őslakos) Farkas László (1911–1980). Ekkor már csak négy épület állt Kápolnapusztán: a völgyben Farkas lakóháza szépen gondozott kerttel, mellette egy üres ház és a székesfehérvári pedagógusok kulcsosháza (a Fejér Megyei Tanács Idegenforgalmi Hivatala 1958-ban rendezte be turistaháznak), a Szőlő-hegyen pedig egy erdészház – ez az egyetlen, ami ma is megvan. 1979 nyarán a Másfélmillió lépés Magyarországon c. országjáró filmsorozat forgatásakor Rockenbauer Pál és csapata interjút készített Kápolnapuszta utolsó lakójával, Farkas Lászlóval, ám ebben a riportban egy szó sem esik a falu tragikus történetéről. Farkas halála után a még álló három völgyi házat hatósági úton leromboltatták. A rendszerváltást követően, 1993-ban az egykori áldozatokat méltó módon eltemették, emlékművet és ismertető táblát is állítottak, 2013-ban pedig emléktáblát avattak. Kápolnapuszta helyét azóta nagyrészt benőtte az erdő, és ma már csupán az elhagyatott temető és néhány omladozó, gazos falmaradvány tanúsítja, hogy egykoron itt falu létezett.