Görgényszentimre (románul: Gurghiu, németül: Görgen vagy Sankt-Emrich) falu Romániában, Maros megyében. Görgényszentimre község központja és legnagyobb falva. A megye északkeleti részében helyezkedik el, a Görgény folyó völgyében, Szászrégentől 12, Marosvásárhelytől 40 kilométerre. Népessége 2011-ben 1992 fő volt. Alaprajza téglalap alakú, mely a völgy irányában (kelet-nyugat) megnyúlt, központjában pedig tér, templom, dendrológiai park, és egy vadászkastély is van. A Görgény-vidék egyik legrégebbi települése, legelőször 1248-ban említik. Története összefonódik a görgényi uradaloméval és a görgényi váréval. A vár valószínűleg a 14. század elején épült és kezdetben az uradalmat birtokló zászlósúr, később a székely ispán, majd az erdélyi fejedelem birtoka volt. A fejedelmek szívesen tartózkodtak Görgényszentimrén, és 1642-ben I. Rákóczi György felépíttette a Rákóczi-kastélyt a várdomb aljában. A falu központját a nemesek birtokai alkották, a többi lakó (román jobbágyok és székely darabontok), akik a várnak teljesített katonai vagy karbantartói szolgálatot, a falu szélén emelték házaikat. A vár 1708-ban elpusztult, az uradalom 1869-ben visszaszállt a kincstárra, a Rákóczi-kastély pedig Rudolf herceg vadászkastélya lett; később iskolát rendeztek be benne. A 20. század második felében az addig többségben levő magyar lakosság elvándorolt. Gazdaságában a középkortól kezdve nagy jelentősége volt a vadászatnak, halászatnak és fakitermelésnek, a 17. században pedig megjelent az ipar is. Látványosságai a Rákóczi-kastély és parkja, és a környéki természetvédelmi területek. Jellegzetes hagyománya a Görgény-vidéki románok Szent György-napi leányvására.