A Karniai-Alpok az osztrák-olasz határon húzódó, kevéssé ismert, mégis lenyűgöző hegyvonulat, amely a Keleti-Alpok egyik leghalkabb és legősibb táját őrzi. Mészkőgerincek, virágos alpesi rétek és páratlan geológiai kincsek várják azokat, akik a tömegek nélküli hegyet keresik.

A táj folyamatosan változik: kopár sziklás gerincek után zöld legelők következnek, a magashegyi tavak tükrözik az eget, a völgyeket pedig sűrű fenyvesek borítják. Az osztrák (Kelet-Tirol, Karintia) és olasz (Friuli, Belluno) határ közvetlenül a vonulat szívén fut át, két kultúrát, két nyelvet és két gasztronómiai hagyományt fonva össze egyetlen hegyi élménnyé. A gerinceken az első világháborús lövészárkok és erődítmények maradványai máig láthatók.

Kiemelkedő pontok:

• Hohe Warte (2780 m) — a Karniai-Alpok legmagasabb csúcsa, mindkét ország felé nyíló körkörös panorámával
• Kellerwand (2773 m) — sziklás gerinc 400 millió évnél is idősebb korallzátony-mészkövekkel
• Wolayer-tó (Wolayer See) — gyönyörű magashegyi tó devonkori mészkősziklák között
• Geo-Trail — Európa leghosszabb geológiai tanösvénye, gazdag ősmaradvány-lelőhelyekkel

Praktikus információk:

• Legjobb időszak: július–szeptember — stabil időjárás, nyitott menedékházak, virágzó alpesi rétek
• Kiindulópontok: Kötschach-Mauthen (Ausztria), Paluzza vagy Tolmezzo (Olaszország)
• Útvonalak nehézsége: könnyű völgyi sétáktól a megerőltető gerinctúrákig — minden szintnek megfelelő lehetőség
• Megközelítés: autóval a Plöcken-hágón át (SS52); vonattal Lienzig, onnan busszal a völgyekbe

A Karniai-Alpok adták nevüket a karni emeletnek — a késő-triász egyik geológiai szintjének — és a Föld 100 legfontosabb geológiai régiójának egyikeként tartják számon, ahol őstengerek üledékei, korallzátonyok és lagúnák maradványai pár kilométeren belül mind együtt láthatók.