A Spitzberg Felső-Lausitz egyik legjellegzetesebb vulkanikus kúpja — sziklás korona, amely látványosan emelkedik a Kelet-lausitzi dombvidék fölé. Csúcsát öt bazaltszikla koronázza, amelyek egykori vulkáni kürtőben dermedtek meg, így a hegy messziről is felismerhető.

Ez a hely a nyers vulkanikus geológiát ötvözi a 19. század végi kedvelt kirándulóhely hangulatával. Nyáron a csúcs élettel telik meg a fonolitfalakon mászó hegymászóktól, ősszel és télen csend uralkodik, a kilátás pedig egészen az Izera-hegységig és a Karkonoszéig ér. A csúcsplatón, a legnagyobb szikla árnyékában még egy apró tó is található vízililiomokkal — bájos részlet a zord táj közepén.

• Leutersdorf — sárga jelzés, közepesen nehéz emelkedő
• Oberoderwitz — sárga vagy zöld jelzés, könnyű-közepes
• Spitzkunnersdorf — zöld jelzés

• A csúcson áll az 1891-ben épült Spitzbergbaude menedékház
• A keleti lejtőn két via ferrata is található: a könnyebb Apollofalter A/B és a nehezebb Reisenboulder C/D
• A sziklákon több mint 90 mászóút (UIAA 1–9) van kijelölve a hivatalos sportmászó területen
• A keleti lejtőn 1995-ben megnyílt nyári bobpálya működik
• A csúcson áll egy 1864-es történelmi háromszögelési obeliszk a Szász Királyi Háromszögelési Hálózatból

Érdekesség: a 19. század közepén a felmászás olyan veszélyesnek számított, hogy a leendő szász királyt, II. Frigyes Ágostot helyi hegylakóknak kellett levezetniük a csúcsról.