A Smrek (1123 m t.sz.f.) az Izer-hegység cseh-lengyel határán álló kettős csúcs lengyel fele — mindössze néhány lépésre tőle emelkedik a magasabb cseh Smrk (1124 m). Ez a hely évszázadokon át Csehország, Lausitz és Szilézia határainak találkozópontja volt, és ma is összeköt két országot: gyalogos határátkelő működik a csúcson.

A táj tipikusan szudéta jellegű: sűrű lucfenyvesek, nyílt gerincek és mély csend. A kettős csúcson halad át a Balti-tenger és az Északi-tenger közötti vízválasztó — láthatatlan, de lenyűgöző földrajzi határ. A lengyel Smrek csúcsa jelöletlen és vad — sem emlékmű, sem geodéziai pont, csak erdő és természet. A cseh oldalon viszont egy 20 méteres acél kilátótorony (2003-ban nyílt meg) kínál körkörös panorámát. Ősszel a hegyoldalak aranyba és vörösbe borulnak, télen mély hó és köd teszi szinte titokzatossá a gerincet.

• Świeradów-Zdrójból (Lengyelország) — piros jelzés a 'Na Stogu Izerskim' menedékházig vagy libegővel, majd zöld jelzés a Stóg Izerski-n át a határátkelőig, végül kék jelzéssel a csúcsig — kb. 8 km, közepes nehézség.
• Nové Město pod Smrkemből (Csehország) — kék jelzés Kyselkán és Kamene republiky-n át, kb. 7 km, közepes nehézség.
• Lázně Libverdából (Csehország) — piros jelzés a Nebeský žebříken át, majd kék a csúcsig — kb. 8,5 km, közepes nehézség.

• A csúcson gyalogos határátkelő üzemel — szabadon átléphetsz a cseh oldalra.
• A kilátótorony és a Körner-emlékmű a cseh csúcson található — ide érdemes felmenni a panorámáért, mert a lengyel csúcson az elpusztult fák miatt nincs kilátás.
• A Jizera (Izera) folyó a cseh csúcs déli lejtőjén ered.

A hegy német neve — Tafelfichte, azaz 'Táblás lucfenyő' — egy óriási fenyőre emlékeztet, amelyre Albrecht von Wallenstein 1628-ban határjelző táblákat helyeztetett. Amikor a fa 1790-ben kidőlt, beceneve az egész hegycsúcs nevévé vált.