A Középső-Menguszfalvi-csúcs (2389 m tszf.) egy komoly technikai csúcs közvetlenül a lengyel–szlovák határon, a Magas-Tátra főgerincén — jelzett turistaösvény nélkül, de gazdag mászóútvonal-kínálattal tapasztalt hegymászóknak. A Nagy- és a Fekete-Menguszfalvi-csúcs között helyezkedik el, és bár a hármas legalacsonyabbika, korántsem a legkönnyebb.

A csúcsnak három orma van (2389, 2388 és 2383 m), gerincét jellegzetes sziklatűk — az Igła Milówki és a Cienka Igła — díszítik. Az észak-keleti fal kb. 370 métert esik a Bańdzioch nevű glaciális teknőbe — részben tömör szikla, részben füves és omlékony, három vízszintes sziklaformációval tagolva. A dél-nyugati fal (kb. 300 m) a szlovák oldalon a Nagy-Hincói-tóhoz ereszkedik a Hincói-völgyben. Mindkét fal komoly alpinista terep, télen különösen veszélyes.

• A Mięguszowiecka Przełęcz Wyżniáról — az észak-nyugati gerincen; nehézség III (tátra-skála), kb. 1 óra, nehéz.
• A Przełęcz pod Chłopkemről — a dél-keleti gerincen; nehézség I, kb. 45 perc, közepes.
• A Przełęcz pod Chłopkemről — a gerincet megkerülve a 'Droga Po Głazach' úton; nehézség I, kb. 30 perc, közepes.

• A csúcs lengyel–szlovák határon fekszik — mindkét nemzeti park (TPN és TANAP) szabályai érvényesek.
• Nincs jelzett turistaösvény — sziklamászói tudás és tereptapasztalat elengedhetetlen.
• Az észak-keleti fal több mint 20 mászóutat kínál II-től VI+A1-ig terjedő nehézséggel.
• Sok hegymászó ezt a csúcsot egy menetben kombinálja a Nagy-Menguszfalvi-csúccsal.

A sziklákon két rendkívül ritka növényfaj — a Saxifraga retusa és a Cerastium uniflorum — él, amelyek Lengyelországban szinte kizárólag a Tátrában fordulnak elő. Az első nyári megmászás 1903. augusztus 15-én történt, az első téli csúcshódítás pedig csak 1916-ban valósult meg.