A Gorgánok Európa egyik legvadabb hegyvidéke — az ukrán Keleti-Kárpátok érintetlen szelete, ahol a turisztikai infrastruktúra szinte teljesen hiányzik, és a természet saját törvényei szerint él. Ha igazi kalandot keresel gondozott ösvények és hegyicsúcs-kávézók helyett, itt a helyed.

A táj a magassággal drámaian változik. Sűrű bükk-, jegenyefenyő- és lucfenyvesek borítják az alsóbb lejtőket, feljebb szinte áthatolhatatlan törpefenyő-thicketnek adják át a helyüket. A csúcsok közelében a látogató megtalálja a Gorgánok védjegyét — hatalmas, törmelékköves homokköves mezők, amelyeket helyileg 'gorgánoknak' hívnak, és amelyekről az egész hegység a nevét kapta. Utat törni ezen a kaotikus sziklalabirintuson ösvény nélkül egyszerre kihívás és jutalom. A mély folyóvölgyek — a Svica, a Lomnica és a Bisztricia — elválasztják az egyes hegycsoportokat, és lenyűgöző panorámát kereteznek.

• Szivulja (1836 m) — a Gorgánok legmagasabb pontja, körképpel az egész masszívumra
• Kis-Szivulja (1818 m) — a Szivulja ikercsúcsa, ugyanolyan lenyűgöző és ritkán látogatott
• Ihrovets (1807 m) — félreeső és szinte ismeretlen, igazi jutalom a tapasztalt túrázóknak
• Dobosánka (1754 m) — Dobos, a kárpáti betyár legendáiba burkolva, csodálatos kilátással a szomszédos gerincekre

• Legjobb időszak: július–szeptember — csak ekkor járhatók az ösvények és kedvez az időjárás
• Kiindulópontok: Nadvirna, Oszmoloda, Jaremcse — kisebb városok a hegyvidék lábánál, alapszintű szálláslehetőségekkel
• Útvonalak nehézsége: nehéz — gyengén jelzett ösvények, sűrű törpefenyős terep, tájékozódási készség elengedhetetlen
• Megközelítés: autóval Ivano-Frankivszken keresztül, helyi buszok a völgyi falvakig, onnan gyalog vagy terepjáróval

Érdekesség: a háború előtti lengyel–csehszlovák határ éppen ezeken a csúcsokon futott át — a régi határkövek ma is állnak, és a mai napig a leghasznosabb tájékozódási pontok közé tartoznak ebben az úttalan vadonban.