A Fogarasi-havasok Románia teteje — egy vad, lenyűgöző hegyvonulat 2500 m fölé nyúló csúcsokkal, gleccsertavakkal és éles gerincekkel, amelyek még a tapasztalt túrázókat is ámulatba ejtik. Emmanuel de Martonne francia geográfus egykor Erdély Alpjainak nevezte őket, és aki egyszer itt jár, megérti miért.
A főgerinc kelet-nyugati irányban mintegy 70 km hosszan húzódik, a masszívum összterülete pedig meghaladja a 2400 km²-t — ez 7,5-szer akkora, mint a Bucsecs-hegység. Az északi lejtők meredekek és sziklásak: mindössze 8–10 km-en belül több mint 2000 m szintkülönbséget tesznek le, mély völgyekkel és vízesésekkel szabdalva. A déli oldalak szelídebbek, hosszú, legelőkkel fedett gerincekkel. A magas hegyvidéken tucatnyi gleccserkár rejt kristálytiszta tókat — köztük a Bâlea-tavat, a hegység legnagyobb gleccsertavát, amely 2000 m felett terül el. A hírhedt Transfăgărășan hegyiút átvágja a masszívum szívén, és Európa egyik legszebb hegyiútjaként tartják számon.
Kiemelkedő csúcsok és látnivalók:Érdekesség: a két világháború közötti időszakig a Negoiut — nem a Moldoveanut — tartották a Kárpátok legmagasabb csúcsának a Tátrán kívül. Egy pontosabb mérés írta át a történelmet.