A Recski Nemzeti Emlékpark Magyarország egyik legelgondolkodtatóbb emlékezési helyszíne — az 1950 és 1953 között működő hírhedt kényszermunkatábor egykori helyszíne, ahol mintegy 1500 embert tartottak fogva bírósági ítélet nélkül. A 'magyar Gulágként' ismert helyet egyszer látni kell, hogy megértsük, mit képes tenni egy diktatúra saját polgáraival.

Az emlékpark a Mátra zöldellő dombjai között, Recsk falujától három kilométerre, délnyugatra, kb. 400 méteres tengerszint feletti magasságban, a Csákány-kő kőbányájának közelében terül el. A táj nyugodt és erdős — ősszel a domboldalak arany és vörös színekben pompáznak, nyáron kellemes árnyékot kínálnak a fák. Ez a természeti béke teszi a hely történetét különösen megrendítővé. Az emlékpark az év minden szakában látogatható.

• Recsk faluból — a helyi úton kb. 3 km-t kell megteni nyugat-délnyugati irányban a falú centrumától; könnyű, sík úton kb. 40–50 perces séta.
• Autóval a 24-es főútról letérve, az önkormányzati úton az emlékpark felé; a helyszínen parkoló áll rendelkezésre.

• A parkban megtekinthető az eredeti állapotában helyreállított fogoly-barakkk, az őrtorony, valamint a tábor szögesdrótkerítésének egy megőrzött szakasza.
• Az emlékparkot 1996-ban avatták fel, a tábor volt foglyainak és áldozatainak állítva emléket.
• A helyreállítás a túlélők visszaemlékezései és a fennmaradt fényképek alapján készült.

1951 májusában Michnay Gyula volt az egyetlen, akinek sikerült eljutnia Bécsig, és a Szabad Európa Rádióban felolvasta 600 rabtársa nevét — így értesült a Nyugat a tábor létezéséről. Az itt meghaltak tömegsírját a mai napig nem sikerült megtalálni.